Ki ne hallott volna már a Louvre-ról, az Eiffel-toronyról, a Diadalívről, a Champs Elysées-ről, a Notre Dame-ról és még sorolhatnánk Párizs nevezetességeit.
Ha bármelyikre kíváncsi vagy, hát csak hajrá! Útikönyvek garmadája segít eligazodni. Ne vegye el a kedvedet, hogy Párizs szezon nélküli világváros, vagyis egész évben dübörög a turizmus.
Nosza, vágj bele!
Merülj el például a Louvre felbecsülhetetlen kincsei között. Én pár éve egyszer már besokaltam a Louvreban, mikor a nővérem (történelem szakos tanár és ókor specialista) a görög alakos vázák elemzésébe belefeledkezve kb. 3,5 órát töltött 4 teremben, visongva-ujjongva az antik világ színvilágát taglalva. Én csak edényeket láttam barnára és feketére mázolva, amik – szó se róla – szépek, sőt a kor lenyűgöző emlékei, de ezek mellett suhan el az átlagember egy-egy alaposabb pillantással. Tény, ezekben a termekben nem volt tömeg, jóformán a nővérem álldogált ott egyedül, na, meg én, az előadását hallgatva.
Kisebb feszültség adódott kettőnk között, mikor arrébb vonszoltam, hogy próbáljuk leelőzni a tömeget, és megnézhessük Mona Lisa arcképét. A vállalkozásom sikertelen volt, akkora tömeg gyűlt össze mire odaértünk. Esélyünk sem volt, hogy az ázsiai csoportok között odafurakodjunk.
Röviden: vasidegzet kell ahhoz, hogy megnézhesd az igazán ütős dolgokat. Ha Versailles-ba akarsz menni, vonattal érdemes, de indulj jó korán, mert nem Te leszel az egyedüli, akinek eszébe jut a Napkirály mintakastélyát megnézni, vagy a Trianoni Szerződés aláírásáról elhíresült pavilonba bekukkantani.
Párizs csendes arca: a kertek
Ha még mindig nem vettem el a kedved Párizstól, és a kötelező látnivalók közé beékelnél egy kis csendet, és lazítást, akkor megmutatom neked a másik Párizst és egy gyalogos városnéző sétára invitállak. Olyan helyekre, amire az átlagos turista Párizsban kevéssé gondol.
Ha hasonló szabadtéri programra vágysz, érdemes metróval utaznod. Olcsó, jól ki vannak táblázva a megállók, áttekinthető a hálózat és a tágabb belvároson belül könnyedén eljuthatsz bárhová.
Egy jó kis gyaloglás egészséges és szó szerint közelebb kerülsz a párizsiakhoz még akkor is, ha nem beszéled a nyelvet. A nagyvárosi lakosok itt végtelenül udvariasak és toleránsak, igaz, nem könnyű a kommunikáció. A franciákban megvan a világnyelv tudat és szinte elvárják, hogy beszéld a nyelvet – lehetőleg párizsi dialektusban (jó ez már kicsit túlzás a részemről). De megnyugtatlak: a kézzel-lábbal mutogatás azért itt is világnyelv (a francia mellett).
A városban gyakran fúj a szél, emiatt jó a levegő, a Szajna is rásegít erre a frissességre. Régen lehetett vásárolni párizsi levegőt ajándékba. A leleményes franciák üres konzervdobozokat árultak „Párizsi Levegő” felirattal, és vették mint a cukrot.
Jó levegőért mi ezúttal parkokba mentünk, elképesztő kertek, zöld területek vannak Párizsban!
A francia kert a mai napig fogalom, a túlcicomázott, agyonszabályozott sétányokat és mértani pontossággal megformált parkokat jelenti. A franciák presztízst csinálnak abból, hogy a kertjeik rendben legyenek. Évente kétszer vagy háromszor kicserélik a nem évelő virágokat, így egész évben friss virágok vannak az ágyásokban. Szökőkút? Az csak természetes. Örökzöld sövény? Nehogy már lombhullás után depressziós legyen a hangulat! A zöld pázsitra telepedj le nyugodtan, ha az idő engedi, az egyetlen veszély ebben, hogy helyinek néznek. Ha piknikezni van kedved, az sem akadály.
Csodás palotákkal övezett park például a Place des Vosges, ami a 3. és a 4. kerület határán fekszik.
Eredetileg a Place Royale-nak hívták, Párizs legrégebbi megtervezett tere, a 17. és 18. században Párizs legfelkapottabb negyedének a középpontja volt, hiszen Le Marais volt a város úri része. Ma errefelé találod Victor Hugo egykori házát, ami múzeumként működik. A házak önmagukban látványosságként is felfoghatóak, a környéken rengeteg galériát is találsz.
A Jardin des Tuileries tele van klasszikus ókori ihletésű szobrokkal, egykor az arisztokrácia kiváltsága volt itt flangálni.
A Jardin des Champs-Élysée őszi időszakban mutatja a leghangulatosabb arcát. Ha megunnád, kanyarodj a párhuzamosan kiépített Champs-Élysée-re, ami a fény és luxus szinonimája.
A Champ de Mars impozáns méreteivel szinte elvezet az Eiffel toronyhoz. Ha kicsit intenzívebb járásra vágysz, itt mindig megteheted, mert jó a levegő és az autóforgalom sem szeli át a teret.
Igazi gyöngyszem a Jardin du Luxembourg, ahol a babakocsit tologató anyukáktól a kocogó 70-es korosztályon át a tehetős középrétegekig bárkivel találkozhatsz.
A kerteket listázva ne feledkezzünk meg a temetőkről sem. Egyáltalán nem morbid élmény bemenni például a Cimetiere du Pere-Lachaise-be. Béke, nyugalom, sok virág és nagy költők, zeneszerzők, politikusok síremlékét találhatod meg.
Ha pedig csak spontán be akarsz kukkantani egy parkba, elég, ha annyit mondasz egy párizsi lakosnak: „zsarden szilvuplé?” Akit megszólítottál, pár percnyi sétára biztosan tud mutatni egy gyöngyszemet a közelben.
Edőcs István
utazó