Jó pár éve történt az eset, amikor még Málta és Olaszország nemzeti valutával büszkélkedett. Ráadásul szélsőségesen gyenge volt az olasz líra, és bivalyerős a máltai font. De miért érdekes ez? Hát, mert kicsit elszámoltam magam.
Szicília, helyesebben Szicsíliá
Hosszabb úton jártam barátokkal Dél-Olaszországban és Szicíliában. Azt találtuk ki, hogy ott hagyjuk az autót Ausztriában és vonatbérlettel járjuk be a kiszemelt látványosságokat Olaszországban, majd átugrunk hajóval Máltára. Be is vált a terv, a havi vonatbérlet nagyon kedvező volt és nem kellett a már akkor is zsúfolt olasz autópályákon ezer kilométereket vezetni.
Csak ajánlani tudom neked is, hogy Olaszországban pattanj vonatra. Szép helyekre visz a vasút, a hosszú vonatút pedig kiváló lehetőséget teremt arra, hogy az olasz utastársakkal ismerkedj. További előny, hogy a pályaudvarok mindig központi helyen vannak, ráadásul nem kell az autóval parkolóhelyekre vadászni. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy akár olcsóbban kijön az út, mint kocsival.
De visszatérve az utastársakra. Az átlag olasz nem beszél idegen nyelven, csak olaszul. Ez viszont nem gát a kommunikációban, mert a nyitottságuk és közlési kényszerük annyira erős, hogy még akkor is beszélnek, ha lejön nekik, hogy külföldiként nem értesz meg mindent. A kézzel-lábbal mutogatás egyébként is erősségük. Utaztam például egy szicíliai famíliával, ahol a családfő elmagyarázta, hogy tűrhetően szép helyek vannak Olaszországban. Róma, Velence, a hegyek stb. minden oké, na de Szicília! Szicília az egészen más világ. A hagyományok, a történelem, a konyha össze sem hasonlítható az ország más részeivel. Szicília az Szicília, állam az államban, unikális, megismételhetetlen. Röviden: áradozott Rómától Catániáig (ami tetemes távolság). Erősítendő a mondanivalóját kínált törkölypálinkával. Csodálkoztam, hogy hogy van neki hazafelé menet is, de elmagyarázta, hogy Rómában ilyet nem kapni, ezért rákészült az útra rendesen. Egy pillanatra megakadt a nagy barátkozás, mikor véletlenül magyarosan Szicíliaként neveztem a szigetet. Utastársam görbén nézett rám, de azonnal korrigáltam „Szicsíliára”.
„Kötelező” látnivalók Dél-Olaszországban
Nápoly nagyon szeretni való város. Bár sokan az alvilággal hozzák összefüggésbe, ebből az átlagos turista semmit nem érzékel. Azt igen, hogy nyüzsgő, lüktető város sok látnivalóval és remek éttermekkel. (Nápolyról más cikkemben olvashatsz.) Tehetsz kirándulást a szunnyadó Vezúv kráteréhez, vagy szánj egy napot a romváros Pompeii felfedézésre. Kapri szigete tényleg giccsesen szép, de nem mennék még egyszer, mert halál unalmasnak találtam. Kicsi és eseménytelen.
Szicília nem véletlenül vonz sok turistát. A sziget romantikus tengerpartjai és kulturális látnivalói igen csábítóak. Ha arra jársz, érdemes a főbb attrakciókon kívül (Palermo, Agrigento, Cefalú, Szirakúza) áthajózni a pár kilométerre lévő Éoli- vagy Lipari-szigetekre. Lipari, Vulcano és Salina elképesztő élményeket kínál, ha szereted a természetet és a vulkanikus jelenségeket. Persze a legkülönlegesebb élmény a Stromboli működő vulkán kúpjának megmászása. Tényleg működik a tűzhányó, csoporttal tudtam felmenni és úgy időzítettük, hogy estére jussunk fel. A kráter pereméről látni, ahogy az izzó köveket nagy mennyiségben lövelli ki magából a vulkán. Korom sötétben leérve vagy inkább lecsúszva a hegyről jól esett a langyos tengerben lemosni magamról a port.
Az elegáns Málta
A szicíliai Szirakúzából pár órás hajóúttal átjuthatsz Máltára. A komp nagy, stabil és biztonságos. Szicíliához képest pici szigetről beszélünk és nagyon más a karaktere. Málta sűrűn lakott, nagyon koncentráltan, kis helyen megtalálod a főbb attrakciókat, a sziget közepéről könnyen átlátni az egész szigetet. És hát a hangulat is teljesen más, mint Szicíliában. Ez utóbbiban temperamentumos latinok vannak, Máltán viszont angolszász derűt és nyugalmat találsz. Tisztára olyan, mintha az Egyesült Királyságban lennél, persze feljavított időjárással. Angolul beszél mindenki, bár van máltai nyelv, de a turistákkal a hazai lakosok is angolul kommunikálnak. Amikor én jártam ott, szeptember végén kora délután szinte elviselhetetlen meleg tud lenni. Nyugdíjas angolok tömkelege élvezi a napsütést és az olcsó árakat.
Óvatosan az „olcsósággal”
Ma már Máltán is az euró a fizetőeszköz, mint Olaszországban. Ez a beszámoló arról az utamról szól, amikor még az olaszoknál líra volt, Máltán pedig máltai font. Olaszországban megszoktam, hogy minden olyan „drága”. Mármint hogy magas az ár, mert a líra Európa egyik leghígabb fizetőeszköze volt. Ezer líra volt az ára egy üveg sörnek a boltban. Mindenért sokat kellett fizetni. Egy múzeumi belépő 3-5 ezerbe került, egy pizza kb. 8 ezerbe, a szállás 25-30 ezerbe. Szórtam a pénzt és ezt nem szó szerint kell érteni, egyszerűen csak nagy számok jöttek ki mindig. Nem szoktam meg egy pár hét alatt sem.
Aztán ráfaragtam Máltán. Ott egy sörért adtam 0,5-öt. Mármint máltai fontban. Az kevéssé érdekelt, hogy semmivel sem volt kevesebb a valós értéke, mint az olaszoknál. De jó volt „keveset” költeni. A lényeg, hogy Olaszországban spóroltam, mert nagy számokkal fizettem, Máltán meg kevéssé sajnáltam, mert úgymond kevésbe kerül. Ami nem igaz. Összességében egy hét alatt Máltán több pénzem elment, mint három hét alatt Olaszországban, igaz drágább hely is.
Máltán sok látnivaló van. Érdekesek a történelmi időkből származó megalitok, emlékezetes a főváros erődítménye, hangulatosak a városi sikátorok és gyönyörű a tenger. Ha eljutsz Máltára, biztosan rászánod magad egy hajókirándulásra a közeli Gozo szigetére.
Annyira tetszett Málta hangulata, hogy pár évvel később ismét elmentem, ott szilvesztereztem. Nem kellett volna. Nagy tanulság volt számomra, hogy előzetesen tájékozódnom kellett volna az időjárásról. Végig esett az eső és süvöltött a szél, alig lehetett kimozdulni a szállásról. Azóta nem megyek többet a mediterrán térségbe télen turistáskodni.